Az Európai Bizottság és az Európai Unió Tanácsának luxemburgi elnöksége szervezésében az Emberkereskedelem Elleni Küzdelem 9. Európai Napja alkalmából október 20-án magas szintű konferenciát rendeztek Brüsszelben.
A konferencia az emberkereskedelem kezelésére irányuló európai uniós jogi és politikai törekvések végrehajtására fókuszált, amely nagy hangsúlyt fektet az emberi jogokra, az áldozatközpontúságra, a gyermekek érdekeire és a nemek közötti egyenlőségre. Az Emberkereskedelem Elleni Küzdelem Európai Napja – amelyet 2007. október 18. óta minden évben megtartanak – kiváló lehetőséget biztosít ahhoz, hogy felhívja a figyelmet a tagállamok emberkereskedelem felszámolására irányuló kötelezettségére.
Dimitrisz Avramopulosz migrációs és belügyi biztos beszédében hangsúlyozta, hogy „az Európai Bizottság elkötelezett az uniós jogok terjesztésében és megfelelő alkalmazásának biztosításában. Az emberkereskedelem nem ismer határokat, kötelességünk követni a pénzmozgásokat, illetve visszaszorítani a keresletet, amelyek fokozzák a bűncselekmény elterjedését. Kötelességünk egyrészt elnyomni a bűnözői hálózatokat, másrészt elősegíteni, hogy az áldozatok érvényesíthessék jogaikat, harmadrészt pedig biztosítani, hogy azok, akik kihasználják őket, megkapják méltó büntetésüket. Jogi és erkölcsi felelősségünk, hogy sürgősen fellépjünk ennek érdekében.”
A konferenciát, amely az „Itt az idő a konkrét cselekvéshez: Emberkereskedelemmel kapcsolatos jogi és politikai keretterv megvalósítása" címet kapta, Felix Braz, luxemburgi igazságügyi miniszter és Dimitrisz Avramopulosz, migrációs és belügyi biztos nyitotta meg. Az eseményen az Európa Unió tagállamainak képviselői, az Európai Parlament tagjai, a Nemzeti Előadók európai uniós hálózatának tagjai, valamint a civil társadalom képviselői vettek részt. Sylvia Walby, a Lancasteri Egyetem professzora vitaindító beszédet tartott, a szekcióülések pedig a bűncselekményből származó pénzmozgás követésére és az emberkereskedelmet ösztönző kereslet visszaszorítására irányultak.
Az emberkereskedelem elleni uniós irányelv átültetési határidejének (2013. április) lejárta után több mint két évvel a konferencia az uniós jog átfogó végrehajtásának biztosítása mellett a jelenség megelőzésére, az áldozatok védelmére és az elkövetőkkel szembeni büntetőeljárás indítványozására is fókuszált. Ebből az alkalomból az Európai Bizottság az emberkereskedelem elleni weboldalán három tanulmányt tett közzé, melyek a 2012-2016 közötti időszakra szóló, emberkereskedelem felszámolására irányuló európai uniós stratégia végrehajtásának részét képezik. A tanulmányok hozzájárulnak az emberkereskedelem elleni fellépés terén meglévő tudásalap bővítéséhez és számos tagállam érintett szakértőjével készített interjúkon alapulnak.
1. Tanulmány az emberkereskedelem szempontjából veszélyeztetett csoportokról
A tanulmány szerint két irányadó egyedi tényező – korábban átélt erőszakos bánásmód és sebezhető érzelmi állapot – gyakran visszavezethető a működésképtelen családi helyzetre valamint anyagi nélkülözésre. Az azonosított tendenciák szerint fiatal gyerekek egyre gyakrabban válnak emberkereskedelem áldozatává, és különösképpen növekszik azon nigériai kislányok száma, akiket szexuálisan zsákmányoltak ki. Az emberkereskedelem veszélyeinek kitett, kísérő nélküli kiskorúak száma szintén növekvő tendenciát mutat. A kognitív és fejlődési rendellenességekkel élő gyermekek kihasználása, valamint a fiúk szexuális és munka célú kizsákmányolása szintén gyakorinak mondható a felmérések szerint. Mindezeken kívül a tanulmány arra is kitér, hogy a szexuális kihasználást átélt gyermekek gyakran prostitúcióra kényszerülnek felnőttkorukban. Ebből kifolyólag a tanulmány hangsúlyozza, hogy nagyobb figyelmet kell fordítani a gyermekkereskedelemre és erre irányuló javaslatokat is tesz nemzetközi és európai szintű hatóságoknak.
2. Tanulmány az emberkereskedelem megelőzéséről
A tanulmány 43 megelőző kezdeményezést foglal magába, amelyek 40 százaléka Romániára, Bulgáriára és Magyarországra vonatkozik és többségük (kb. 85 százalék) figyelemfelhívó intézkedésekre, kapacitásbővítésre, valamint kutatással és oktatással kapcsolatos programokra terjed ki. A tanulmány szerint jóval több olyan kutatásra van szükség, amely az emberkereskedelem szervezett bűnözéssel való kapcsolatát, illetve a kereslet/kínálat dinamikáját vizsgálja, emellett több olyan tréninget szükséges tartani, amelyek a rendőrök, bírák és ügyészek kapacitásépítését segítik elő. A projektek kidolgozását megelőzően az igényfelmérés kulcsfontosságú, a megelőző tevékenységek tervezése során ebben segítséget nyújthat a projektciklus-menedzsment eszköze. A tanulmány összegyűjti azokat a kérdéseket, amelyek segítséget nyújthatnak annak eldöntésében, hogy érdemes-e egy-egy megelőző tevékenységre forrást elkülöníteni.
3. Tanulmány a munka célú kizsákmányoláshoz fűződő ítélkezési gyakorlatról
A tanulmány a tagállamok munka célú kizsákmányoláshoz fűződő ítélkezési gyakorlatának, illetve büntetőeljárásának elemzését célozta. Az ítélkezési gyakorlat az Európai Bizottság 2011/36/EU irányelv átültetésére irányuló vizsgálata nélkül jelzi, hogy a nemzeti jogba átültetett irányelvet a gyakorlatban milyen módon alkalmazzák. Míg a tanulmány alapvetően a 2009 és 2013 közötti időszakot fedi le, néhány 2014-es és 2015. januári esetet is figyelembe vettek. A főbb eredmények rávilágítanak a tagállamok gyakorlatainak sokféleségére és a büntetőeljárás során jelentkező olyan kihívásokra, mint a bizonyítékok feltárása és a megfelelő védelmi intézkedések hiánya. A tanulmány ezen kívül kitér a rendelkezésre álló eszközök elérhetőségére és használatára (a személyzet képzése, kapacitása, felszerelése, adatgyűjtés), illetve a munkaügyi felügyelők szerepére is.
Az említett tanulmányok mellett az Európai Unió Alapjogi Ügynökségével együttműködve az EU valamennyi hivatalos nyelvén kiadták a Gyámságról szóló Kézikönyvet, és bejelentették Az Európai Gyámsági Rendszerek vizsgálatáról szóló Jelentés elkészítését is.
Avramopulosz biztos úr kiemelte: „Erős jogi és politikai keret áll rendelkezésünkre a cselekvéshez. Éppen ezért nem lehet kifogásunk, különösen akkor nem, amikor emberi életek forognak kockán. Számba kell vennünk, amit már elértünk, és együtt kell tovább dolgoznunk annak érdekében, hogy biztosítsuk a jelenség felszámolását, mely a társadalmunkat ostorozza.”
